A lényeg, az esszencia Csokonai kollégiumból való kicsapatásának története. Átérzem, de engem nem ez fogott meg, inkább az, ahogy az írónő leírta a történetet. A főbíró, Udvaros, a rendőrminiszter és a többiek viselkedése.
Számomra ismerős volt, ahogy Lengyellel bántak, hiszen ő nem volt géniusz, egyszerűen egy szorgalmas diák, aki mindent megtett a Kollégiumért. Rossz volt olvasni, Lengyel szavait, aki teljesen összetört, mikor nem kapta meg az ösztöndíjat, helyette a Kollégium ügyeletes zsenije kapta meg. Őszintén szólva átérzem helyzetét.
Mégis, az, hogy Csokonait így csapják ki, egy félresikerült ellenőrzés miatt, hát, lássuk be szörnyű. Valóban zseni volt, valóban megérdemelte a tiszteletet (bár szerintem nem minden áron), így értem, hogy miért szólt a harang az utolsó jelenetben.
Összességében a mű, méltó a kötethez, amiben szerepel, nagyon 'tetszett'.
