Sokáig váratott magára a befejezés részemről, mindig találtam valamit, vagy valakit magamnak. Talán túl sokat beszélgettem ismerőseimmel, barátaimmal, túl sok sorozatot néztem.
Egy érdekes mementó a könyvvel kapcsolatban:
Szerdán szilárdtestfizika órám van, ahol éppen a részecskék szimmetriái jöttek szóba, és a tanár úr elkezdte mesélni, hogy Heisenberg hogyan és miképp ír erről pár gondolatot a könyvben, egy görög filozófust is belevonva, de a tanár úr nem emlékezett hirtelen a nevére. Ekkor eszembe jutott, hogy jah, a könyv éppen nálam van :-) szóval előkaptam, és ahogy sejtettem a válasz Platón volt :-) nem kell mondanom, a tanár urat meglepte, hogy épp a szóban forgó könyv van nálam .
Térjünk vissza a könyvre!
Az előző két bejegyzésben már taglaltam milyen hatással volt rám a könyv. Nagyon tetszett, minden egyes részlete megragadott, ahogy az író elmeséli mi mindenen járt az agya, és még mindig megdöbbent, hogy mindezt úgy, tette, hogy sétált barátaival, persze a matematikai levezetések hosszadalmasak és fárasztóak voltak. DE MÉGIS! Tudott úgy gondolkodni egy problémán, hogy hegyet mászott, hogy sétált, vagy épp síelt. Elképesztett a zsenialitása.
A könyv vége felé már arról volt inkább szó, hogy mi és hogyan történt a háború után, hogyan rendeződtek Niels Bohrral a dolgai, hogy éledt fel barátságuk.
Paul Dirac-kal folytatott vitái, MINDEN, az a szenvedély, amivel a fizikával foglalkozik, teljesen elvarázsolt.
Feynman professzor írásai után ez a könyv, már megint megerősített abban, hogy szeretem a fizikát :-) és ha tehetem fizikával fogok foglalkozni.
Még egyszer köszönöm Leventének az ajánlást :-)
