Továbbra is köszönöm Leventének, hogy ajánlotta, már csak 70 oldal van vissza, de nem tudom megállni, hogy leírjam az érzéseimet :-)
Szóval, a könyv hasonló szellemben folytatódott mint eddig, éppen csak elértük a háborút.
Heisenberg nagyon szemléletesen írt le mindent, mintha ott lennénk. Nagyon érdekes volt úgy végigolvasni az atombombáról szóló elmélkedéseiket, és azt, hogy miként vélekedtek magáról a dologról, és hogy vajon az amerikai tudósok mit gondoltak, úgy, hogy Feynman professzor számos könyvében, említést tesz a dologról, hogy ott miként folytak a dolgok, és milyen eltökéltséggel dolgoztak, noha szerintem sokan nem fogták fel, hogy miért csinálják amit csinálnak.
A háborús részek alatt megdöbbentett, talán a legjobban, mégis burkoltan kifejezett részek a családjáról szóltak, hogy hogyan védte meg őket, és hogyan próbálta minél messzebb küldeni őket a veszélytől.
A háború után, talán a legfontosabb kérdése az volt, miként és hogyan kell folytatni a német tudományos életet, és majd azt hogyan olvasszák be, a mindennapi életbe, technikai fejlődésbe. Merőben más felfogás volt, mint amire az ember számítani tudott.
Habár már csak pár oldal van hátra még mindig vannak dolgok amikre kíváncsi tud lenni az ember.
Szóval még egyszer: KÖSZÖNÖM :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése