Ez egy Harry Potter alapokon nyugvó fanfiction itt található: http://www.fanfiction.net/s/5782108/
Nem olyan rég kaptam a linket egyik fizikás társamtól, miközben arról esett szó, hogy hogyan gondolkozik egy fizikus.
Mivel még csak a 6. fejezetnél tartok, csak ezekről tudok mesélni.
Az egész történet azon alapszik, hogy Harry nagynénje, Petunia nem a könyvben szereplő Vernonhoz megy hozzá, hanem egy professzorhoz, akinek mindene a racionalitás, ilyen szellemben neveli a fogadott fiát Harry-t is.
Az első fejezet igen mókás, Harry megkapja a levelét Roxfortból, és azon agyalnak, hogy kinek van igaza, Petuniának, aki állítja, hogy a húga boszorkány, sógora pedig varázsló volt, vagy férjének, aki nem látja a logikát abban, hogy ilyen létezhet. A helyzetet Harry próbálja megoldani egy tudományos kísérettel, és közben Feynman professzor Mai Fizika könyvéből idéz (ezzel az író levett a lábamról).
A kísérlet megtörtént így vagy úgy, és eljött McGonagall professzor (magyar fordításban: McGalagony), elkezdődött egy nagy kaland. Harry ugyanazt az utat járta be a professzorral, mint az eredeti műben Hagriddal, kicsit kakcsakringósan, minden áron logikát akart találni mindenben, kitalálta, hogy "optimalizálhatná" a muggli világot, és tulajdonképpen mindenhol mindenkit megbánt a kicsit sem optimista világképével. Végül bevallja, egyedül érzi magát a világban, a szülei nem ismerik el intelligenciáját, illetve nem érik fel ésszel stb.
Köszönöm a linket Dávidnak, amikor tehetem folytatom az olvasást, és még mesélek az élményeimről.
Eddig építő jellegű a dolog, nem szabad mindent logikával... (pedig én azt szeretem :-) )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése