Először csak azért kezdtem el olvasni, mert nem akartam egy könyvet parlagon hagyni.
Aztán nekiálltam, rájöttem, hogy ez egy nekem való könyv. Kicsit hasonlít Richard P. Feynman könyveihez, ahol a fizikát úgy tálalja, hogy közben mesél. Nem teljesen egyezik a dolog, hiszen, itt cikkekről van szó.
Mégis olyan élmény olvasni, ami nem egyszerűen írható le. A fizikát szinte művészetként írja le, mellyel teljesen egyet értek. Gyakran hoz irodalmi példát arra, hogy a költők miként élték meg a XX. század fizikáját. Gyönyörűek ezek az idézetek.
Néha olyan dolgokat találok benne, amit szégyenlek, hogy nem tudtam eddig, de emellett meglepő is tud lenni.
Sajnálni fogom, hogy a végére érek, kell keresnem egy másik Jéki László könyvet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése