A végén türelmetlen voltam, be akartam fejezni a könyvet.
Sok mindent tanultam olvasás alatt.
Van egy fejezet, ami arról szólt, hogy mi mindent tudunk csinálni fejben számolás közben. Ezt még nem próbáltam, de felfedeztem, hogy olvasás közben több dolgot tudok csinálni. Ilyen a külső hangokra figyelés, pl.: buszon zenét hallgatni, hogy a külső zajokat kiszűrjem, és közben és olvasni, vagy mondjuk, az, hogy a másik szobában szóló tévé hangjaira is figyelhetek, persze mind ez, egy kicsit levon az olvasás értékéből. Vagy egyszerre tudok figyelni a laptopon történő apró változásokra, vagy az idegesítő legyek repkedésére, de ez megint csak figyelmetlenséget szül. Talán ez lehet az oka annak, hogy gimnáziumban tudtam úgy jegyzetelni órán, hogy közben mást olvastam, persze erre nem vagyok büszke, mondjuk akkor nagyon örültem neki, hogy több dolgot tudok egyszerre csinálni.
Mást is tanultam, talán az a legfontosabb, hogy Feynman professzor rámutat, amit eddig csak szerettem volna, hogy így legyen. A tudomány, és a hit nem zárja ki egymást. Valószínűleg ennek elfogadásához még sokat kell fejlődjek szellemileg, mert még mindig megvan bennem a kétely.
Ez a kétely lehetne az az egészséges kétkedés, amit azért érezhet az ember, mert azt hiszi tudós, pedig még messzemenőkig nem az még, vagy csak szeretne az lenni, mint most én. Tulajdonképpen most csak a professzor szavai zengenek a fejemben. De az egyház azt mondja, hogy egy az Isten, és ebben legyünk biztosak, ez kicsit ellentmondás. De ha azt nézem, akkor rájövök, hogy nem is annyira. Nem is tudom, tényleg bizonytalan dolog ez az egész.
Ezt a könyvet még 2009 karácsonyára kaptam valakitől, aki akkor még nagyon fontos volt számomra, mostanra egy szép emlék lett a vele töltött időszak. Köszönöm neki a könyvet, és az élményt, amit nekem ebben a pár napban szerzett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése