Feynman: A felfedezés öröme

A végén türelmetlen voltam, be akartam fejezni a  könyvet.

Sok mindent tanultam olvasás alatt.
Van egy fejezet, ami arról szólt, hogy mi mindent tudunk csinálni fejben számolás közben. Ezt még nem próbáltam, de felfedeztem, hogy olvasás közben több dolgot tudok csinálni. Ilyen a külső hangokra figyelés, pl.: buszon zenét hallgatni, hogy a külső zajokat kiszűrjem, és közben és olvasni, vagy mondjuk, az, hogy a másik szobában szóló tévé hangjaira is figyelhetek, persze mind ez, egy kicsit levon az olvasás értékéből. Vagy egyszerre tudok figyelni a laptopon történő apró változásokra, vagy az idegesítő legyek repkedésére, de ez megint csak figyelmetlenséget szül. Talán ez lehet az oka annak, hogy gimnáziumban tudtam úgy jegyzetelni órán, hogy közben mást olvastam, persze erre nem vagyok büszke, mondjuk akkor nagyon örültem neki, hogy több dolgot tudok egyszerre csinálni.

Mást is tanultam, talán az a legfontosabb, hogy Feynman professzor rámutat, amit eddig csak szerettem volna, hogy így legyen. A tudomány, és a hit nem zárja ki egymást. Valószínűleg ennek elfogadásához még sokat kell fejlődjek szellemileg, mert még mindig megvan bennem a kétely.
Ez a kétely lehetne az az egészséges kétkedés, amit azért érezhet az ember, mert azt hiszi tudós, pedig még messzemenőkig nem az még, vagy csak szeretne az lenni, mint most én. Tulajdonképpen most csak a professzor szavai zengenek a fejemben. De az egyház azt mondja, hogy egy az Isten, és ebben legyünk biztosak, ez kicsit ellentmondás. De ha azt nézem, akkor rájövök, hogy nem is annyira. Nem is tudom, tényleg bizonytalan dolog ez az egész.

Ezt a könyvet még 2009 karácsonyára kaptam valakitől, aki akkor még nagyon fontos volt számomra, mostanra egy szép emlék lett a vele töltött időszak. Köszönöm neki a könyvet, és az élményt, amit nekem ebben a pár napban szerzett.

Olvasás és az életem

Nem régen olvastam egyik kedves moly blogját, ahol azt mondta, hogy egyik olvasmánya sem változtatta meg igazán.

Én ennek pont ellentétét ismertem fel.
Középiskolában emelt matematika csoportba jártam, már kilencedik osztálytól, természetesen életcélom az volt, hogy olyan későbbi szakmát válasszak, ahol a matematika nagy szerepet játszik.

Kicsit magamnak való voltam abban az időben, és a legtöbbször a Megyei és Városi könyvtárban voltam fellelhető. Gyakran csak bolyongtam, kerestem az olvasnivalót.

Már nem is tudom, hogy mit kerestem az F betű környékén, talán valamilyen kötelezőt, nem tudom, amikor rátaláltam Richard P. Feynman professzor "Tréfál, Feynman úr?" című könyvére.

Feynman professzor ebben a könyvben úgy mesélt az életéről, hogy életszemlélete, kíváncsisága megfogott. Hihetetlen módon mesélt mindenről, feleségéről, a Los Alamosban töltött időkről, a szamba iskoláról.

Nemtudományos tapasztalatai mellett mesélt a fizikáról is, hogy miként érdemes nézni a világot, milyen szép a fizika.  Az addigi matematikai érdeklődésem átformálódott, most már a matek a fizika eszközévé alakult, könnyebben írható le a természet a matematika nyelvén, de a matematika és a természet között a fizika a kapocs. Ez a felismerés kellett ahhoz, hogy rajongani kezdjek egy sokak által utált, megvetett, vagy legalábbis meg nem értett tantárgy iránt.

A mai napig szeretem a matekot, és néha megszólalok egy-egy számolási gyakorlaton, csoporttársaim, néha tanáraim megdöbbenésére, "jajj de szép! ", hiszen szimmetrikus, vagy egyszerű, de a matematika most már csak másodlagos, a fizika az imádott tudományág.

Így változtatta meg az életemet egy könyv. Hiába a középiskolai fizika órák, ahol kísérleteztünk, vagy számoltunk, hiába egy most már kedves tanárom ösztönző szavai az egyetemi nyílt napon, ahova talán nem úgy jutok el, hogy hallgassuk meg a fizikát is a progterv. info. mellett is, ha nem ülteti el a könyv a magot a fejemben arról, hogy tulajdonképpen mi is a fizika.

Nem szeretném kisebbíteni szüleim, tanáraim, vagy más hatások érdemét abban, hogy most ott vagyok, ahol vagyok, hiszen sokat köszönhetek Nekik. Mégis ez a könyv volt, ami elindított az úton, amin most járok.

A rózsa komplex függvényei

Először csak azért kezdtem el olvasni, mert nem akartam egy könyvet parlagon hagyni.
Aztán nekiálltam, rájöttem, hogy ez egy nekem való könyv. Kicsit hasonlít Richard P. Feynman könyveihez, ahol  a fizikát úgy tálalja, hogy közben mesél. Nem teljesen egyezik a dolog, hiszen, itt cikkekről van szó.
Mégis olyan élmény olvasni, ami nem egyszerűen írható le. A fizikát szinte művészetként írja le, mellyel teljesen egyet értek. Gyakran hoz irodalmi példát arra, hogy a költők miként élték meg a XX. század fizikáját. Gyönyörűek ezek az idézetek.

Néha olyan dolgokat találok benne, amit szégyenlek, hogy nem tudtam eddig, de emellett meglepő is tud lenni.


Sajnálni fogom, hogy a végére érek, kell keresnem egy másik Jéki László könyvet.